...és van egy cuki srác, akit már egy éve kinéztek nekem. És először nem tetszett, de aztán rájövék, hogy cuki. Aztán fülembe súgák, hogy kurvára bejövendek neki. Mellé ülendék. Minden klappol, cukin mosolyog, juj, gitározgat (zenész) salala. Aztán annyira erőszakosan és feltűnően kezdenek el minket összeboronálni, hogy bedurcul, hazamegy. Én meg égek.

Pedig most nem is én másztam rá. Baszki.

Értitek, tetszem neki és még így is! Menekül.

Ex-pánikbetegként beszorultam a liftbe, ami maradandó élmény volt, legalábbis a tekintetben, hogy soha a büdös életben nem fogok liftezni. 

A csomó a kezemen valami ínhüvelybaj. Hogy mi lesz a sorsa, az nem derült ki. Az itteni sebészeten pedig rendes orvos van, és jövő hét kedden mehetek vissza, nem januárban.

Mostanában egész sok új látogató érkezett erre az oldalra, és mivel én roppant kíváncsi ember vagyok, arra gondoltam, hogy szervezhetnénk egy össznépi blogtalálkozót, amire eljön mindenki, aki késztetést érez és szeretne találkozni a többiekkel (meg velem is). 

Na?

A bőrgyógyászaton még egész rendesek voltak, sőt. De nem tudták, miért van csomó a kezemben. Mert van. Nem is kicsi. Megnyugtató.

A sebészeten a nővér leordította a fejemet, azért mert óráim vannak, amik látogatáskötelesek, ezért nem tudok se délelőtt 9-re, se délután 4-re menni. Jöjjek vissza januárban. Aha.

Holnap elmegyek egy másik sebészetre, ami itt van, és nekik mutatom meg a kezemet is, vágják le, vagy valami.

De biztos vannak kedves nővérek is.

Legyetek cukik, és segítsetek nekem a szociolingvisztika dogámhoz. Csak pár perc na. Köszi

Kérdőív.

Elküldhetitek az ismerőseiteknek is, csak komolyan kéne venni a kérdéseket kivételesen.

Megyek. Dokihoz. Megint. Igen, pszichohoz..

Valójában már augusztus végén éreztem, hogy a látszatjókedvem még a bogyó hatása, azóta szétestem, nem tudom, ki vagyok, miért csinálok egyes dolgokat, két napja alig eszem, annyira szorongok, és totál be vagyok fordulva. Csak eddig nem akartam írni róla, de most így, hogy megint életem része, kellett.

Nekem minden hónap közepén muszáj berúgnom, ez biztos valami belső kényszer, mindenesetre a társaság ugyanaz, tehát ez némi gyanakodásra ad okot.

Az már említésre sem méltő, hogy összegabalyodtam az egyik ttk-sal*, és így romantikáztunk:

- Te köcsög ttk-s!

- Te köcsög btk-s!

Azt nem mondom, hogy soha többet nem akarok inni, de most pihenni kéne többet, mint egy hónap.

*és tényleg igaz, hogy a nő választ

- ...és december 6-án nem öltözöl be Mikulásnak?

- Nem, én leszek a krampusz.

- És lesz villás farkad? 

- Már most is az van.

- :D

Az alsó hastájékommal vannak gondok. Felül minden oké, lapos, látszanak az izmok meg minden (végre, baszki, végre), de alulról alig akar moccanni. Amikor elkezdek rágyúrni, a dolog úgy néz ki, hogy fölülről megy le, megjelennek a bordák pár nap után, de alul a helyzet változatlan. Zsírleszíváson kívül mit lehet vele csinálni?

Ja, meg rámment egy 36-os nadrág, csak úgy mellékesen.

...azt úgy utálom, amikor valami ismerős - akivel sose voltam közeli kapcsolatban, de annyira igen, hogy köszönünk egymásnak -  kiszúr a metrón, odajön, és akkor muszáj beszélgetni vele ahelyett, hogy gondolataimba mélyedve zenét hallgatnék, rosszabb esetben egészen a végállomásig. Most ez történt, de annyira fáradt voltam, hogy még meghazudtolni se tudtam magam.

- Örülök, hogy találkoztunk! 

- Oké. Ööö... én is. 

Ez amúgy tök hülye szófordulat, ki nem szarja le, hogy összefutottam vele. 

Amúgy 1 hónapja nem gyújtottam rá, úgy potyásan, ahogy nyár óta toltam, valamiért rámjött egy undor féleség és azóta is tart. Tehát nem az van, hogy rágyújtanék, csak nem akarok, mint amikor leszoktam, hanem, hogy ha rágyújthatnék, se akarnék.

Amúgy nincs télikabátom, mert kifogytam belőlük, és úgy nézek ki bennük, mint valami csóri kis parasztgyerek a múlt század elejéről. De amúgy pénzem sincs, szóval marad a fagyoskodás (Tudtátok, hogy nincs pénzem? Lehet, hogy már írtam párszor.)

Amúgy annak ellenére, hogy utálom a munkahelyemet, dolgozom holnap, már ilyenkor tök rossz kedvem van, de muszáj mennem, mert jön a karácsony (amit szintén nem szeretek, gáz tudom).

Amúgy... na jó ezt már nem írom le.

Mai nyertesünk: piros csizma 7 centis sarokkal. Így 180 centis vagyok, hehe.

Csütörtökön sokszor csak a délutáni óráimra megyek be, mert lusta dög vagyok és úgyis csak előadá délelőtt inkább finnezni szoktam, de most elgondolkodtam a menekülésen, lévén apám ma nem dolgozik, és ilyenkor két percenként meg szokta kérdezni, hogy na, mikor indulok már, meg megjegyzéseket tesz az egyetemre, hogy ez így nem pálya, hogy nem reggeltől estig, hétfőtől péntekig vagyok bent (mert ő párhuzamot lát az órák száma és a nehézség között... kackac)

Tegnap a 8000001. ember is megkérdezte, hol vettem a táskám, úgyhogy megtanultam a címet végre, hogy ne kelljen magyaráznom.

Tervbe van véve egy post az aerobik óra közönségéről, kik és milyen emberek járnak oda, lehet, ma bepötyögöm. Amúgy jövőre meg az edzői tanfolyam elvégzése van tervbe véve. Tervek, tervek, tervezgetek ha ha ha.

Van egy csaj az egyetemen, aki engem valamiért kibaszottul nagyon utál. Olyan baszatlan picsa típus, mosolyogni félévente egyszer látom, még csak el sem húzza a száját semmire (legalábbis, ha én beszélek hozzá). Na, belőle konkrétan érzem, hogy árad a negatív energia irányomba, ennyire durván nem tapasztaltam még ilyet, ha nagy ritkán hozzám szól, akkor olyan fejjel, mintha lehányni készülne. Ezt csak azért írom le, mert sohasem volt vele konfliktusom, azért utál, mert utál és kész. Ma meg mertem kérdezni tőle, hogy mi volt az előző órán:

- Sajnálhatod, hogy nem voltál, mert nagyon jó volt. (nem azt kérdeztem, hogy milyen volt, de mindegy...)

- Beteg voltam.

- Attól még jó volt.

Na itt lefagyva néztem kb 10 mp-ig, aztán tüntetően hátat fordítottam neki, és elkezdtem beszélgetni azokkal az emberekkel, akiknek semmi gondjuk velem.

Veletek volt már ilyen megmagyarázhatatlan ellenszenv? Ez tök érdekes.

Ilyen szar időben mindig hálát adok a sorsnak, hogy közlekedés szempontjából jó helyen lakunk, azért viszont nem, hogy a főváros legidiótább, és zenei ízlés terén legelmaradottabb parasztja a szomszédom, akinek még a dilemmáját is végig kell asszisztálnom, mert minden számba csak 10 másodpercre hallgat bele, aztán lép tovább. Áhá. Most talált valami neki tetsző mulatóst, és ennek örömére felhangosította. És ez egy 25 éves srác. Kb 160 centi és 40 kg. És buffaloja van. Nem viccelek. Létezik ilyen.

Tegnap megkegyelmezett nekem az élet, a főnök mégse vonta le a fizumból a levonandót, így a kétségbeejtően kevés pénz helyett csak borzasztóan kevés pénzem van. Na, megyek, átviszek a srácnak egy quimby cédét.